Férfilélek

Új év…

Úgy alakult az elmúlt néhány év, hogy kicsit számot vetek. Itt a „Ló éve”, idén leszek 40 éves, kiváló év lesz arra, hogy rendszerbe kerüljön az, amit az elmúlt mondjuk 3 évben összehordtam saját magamban. Mindannyiunknak vannak szerepei az életben, életkortól, helyzettől függően általában 6-8 is egyszerre. Ilyen szerepek lehetnek a Férfi, a Nő, Szülő, Gyerek, Barát, Segítő, és még sorolhatnám, kinek mi. Én nyolc ilyet számoltam meg… A nagy káoszban arra jutottam, hogy érdemes lenne az életben megélt szerepeimet külön megnézni, mert míg sokszor egyszerre élünk meg többet, nem mindig egyértelmű, hogy melyiket is vesszük elő egy adott élethelyzetben. Azt gondolom, ha be tudom azonosítani, hogy ki vagyok, illetve hová tartok, akkor nem jutunk oda, hogy például „gyerekként”, „szülőként”, viselkedjünk egy párkapcsolatban is. Vagy lassan spontán, vagy tudatosan, akár félelemből kioltjuk egy-egy szerepünket amiben szeretnénk magunkat megvalósítani, és egyszerűen más életét kezdjük élni a sajátunk helyett… Vagy rájön az ember, hogy „rossz helyen” van. De akkor lehet kompromisszumot kötni, vagy megalkudni, viszont ez már tudatos döntés kérdése!

Kezdem akkor azzal ami vagyok és ami így a negyedik X felé gyakran foglalkoztat. Hogy végül is ’férfi’ volnék, annak minden felelősségével. Aztán azt látom, hogy ehhez is fel kéne nőni, mint minden máshoz, mert ez nem egy adott tulajdonság. Illetve lehet az, de úgy gondolom ez csak keveseknek adatik meg, hogy olyan mintát hozzanak, vagy olyan krízist éljenek meg már fiatalon, amitől készek lesznek komolyabb önismeret és tanulási folyamat nélkül „igazi” férfiként működni. Ok, de mit is jelent az, hogy valaki férfi? Azt hiszem, ez nem egy objektív fogalom, hanem leginkább egy általunk felállított elvrendszer, egy kép, amit erről a szerepről alkotunk, ahogy ezt a képet idealizáljuk. Lehet, hogy valakinek egy kopasz kigyúrt, domináns alfahím lesz ez a kép, és ezért fog dolgozni önmagán, és erre a tükörképre fog vágyni egész életében. Én megpróbáltam megfogalmazni azt, amit én mint „férfi” erről gondolok. Ez persze egy idealizált kép komoly elvárásokkal, egy hölgy barátom olvasta, ő azt mondta, hogy egyrészt ilyen nincs, másrészt meg túl szigorú vagyok magunkhoz! De én azt mondom, ha már víziókat gyártunk, akkor az érjen is valamit. És különben is: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.” A lényeg, hogy tartsunk valamerre…mindig!

Tehát akkor a FÉRFI szerintem:

A férfi erős, szép, okos és bátor. Egy férfi érzelmileg stabil, határozott. Nincsenek sem fizikai, sem érzelmi függőségei. Szabad gondolkodású, a megtapasztalt érzéseket és gondolatokat képes elfogadni és racionálisan értékelni. Az érzelmeit megéli és a megfelelő időben és helyen, a megfelelő embernek ki is meri azokat mondani. Nem fél a saját érzéseitől, a létező félelmeit felismeri és értékeli. Az önbizalom hiányából adódó és egyéb irracionális félelmekkel képes szembenézni, és képes őket leküzdeni. A férfinak van tartása. Képes kontrollálni a szexuális és egyéb érzelmi vágyait, azokat a megfelelő helyen és időben éli meg tiszteletben tartva azokat, akiknek az életére hatással van, de saját magának sem okoz kárt. A férfit úgy tisztelik, hogy önmaga által felállított elvek alapján él, ezekkel nem alkuszik meg, adott élethelyzetben képes dönteni, és cselekedni.

A férfi tehát tiszteli saját magát.

-          Tiszteli a testét, ezért tesz érte, hogy egészséges legyen, fontos az ápoltság és a jó megjelenés. Van stílusa, aminek megfelelően odafigyel az öltözködésére, a modorára. Az igazi férfi sármos, de ez a sárm és jó kiállás belülről fakad. Van humora.

-          Tiszteli a lelkét, ezért tesz érte, hogy kiegyensúlyozott, és hogy egészséges önbizalma legyen. Hisz saját magában, célokat tűz ki, és van is bátorsága küzdeni értük és elérni azokat. Elfogadja a kudarcot és a sikert, mindkettőből tanul, és építkezik. Hisz Istenben.

Párkapcsolat: A férfi teljes lelkét és testét beleteszi egy kapcsolatba, de érzelmileg képes független maradni és tiszteletben tartja párja függetlenségét. A vágyait és érzéseit úgy éli meg, hogy azzal partnerének is örömet okozzon, és képes az önző érzelmeket és vágyakat elengedni. Képes ezekről az érzelmekről, vágyakról őszintén beszélni, és képes a párjától ugyanezt elfogadni. Van bátorsága felvállalni a konfliktust és a veszteséget, és nem gyáva kimondani, ha a kapcsolat más nem ad meg valami fontosat, lényegi érzést. Nem alkuszik meg saját magával, de a többért képes a kompromisszumra. A férfi hagyja, de nem várja el, hogy szeressék, nincs szüksége állandó visszacsatolásra, érzelmi támaszra, de ha kell, van bátorsága segítséget kérni.

Az igazi férfi keresi a kihívást, és bátor új dolgokba belefogni, vagy új helyzethez alkalmazkodni. Az igazi férfi nem fél a haláltól, a fájdalomtól, a kudarctól. Nem fél a sikertől, a hatalomtól és a nőktől! És nem fél saját magától…

Végül is ez is egyfajta recept… Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hölgyek mit gondolnak arról, hogy milyen is az ideális férfi, megpróbálom ezt összegyűjteni majd ide egy csokorba. Bár én próbáltam a női szerepet hasonlóan megfogalmazni, de fele ennyire sem jutottam. Minden második mondatnál ugyanaz a szó jutott eszembe: Titok…